Old posts 5.0 - Top 10 Roadmovie

+1 Supernatural (Odaát)

Azt hiszem nem kell nagyon magyaráznom, hogy miért pont ez, és miért +1-es kategória. A két testvér (Dean és Sam Winchester) kalandjai épp az ötödik évadot éli, és természetesen jön majd a hatodik is. Ez a sorozat sok mindenről szól és sokféle igényt kielégít. Van itt fantasztikum, akció, humor, dráma stb. Igazi csemege egy valamira való sorozatfüggőnek, de még azoknak is, akik nem annyira elvetemültek. Minden elfogultság nélkül (bár az első évadot túl kell élni, de sajnos kihagyni nem lehet, mert fontos ahhoz, hogy megértsük a későbbi történéseket) egy kiváló roadmovie sorozatról van szó. ÉN (és most egy titkot is elmondok) a nővéremen szoktam kísérletezni néha, és ez még neki is tetszik! A supernatural is olyan, hogy akiknek eddig odaadtam nézni, azok függők lettek. Kivétel nélkül, fiúk és lányok is! A történetről azért nem mondok semmit, mert elég bonyolult és sokrétegű, de annyit elhintek, hogy mostanában a Biblia és az apokalipszis a fő történetszál. És akkor ennek fényében mondom, hogy feltűnik Paris Hilton is önmaga paródiájaként és hasonlók. Testvériség, emberség, barátság, család - azaz összetartozás az, amiről valójában szól a sorozat. De remélem a legtöbben ezt úgyis tudjátok ;)

10. Ballada a katonáról (Ballada o soldate)

Grigorij Csuhraj 1959-es filmje még a kötelezők között vált a kedvencemmé. Annyira magával ragadó a fiatal Aljosa utazása a háborús Szovjetunióban, hogy szinte észre sem venni miképpen kalauzol el minket egy ismeretlen-ismerős világba. A 10 napra eltávot kapó ifjú katona hazaigyekezvén édesanyjához, teljesíti bajtársai kéréseit, így aztán a 10 napból még 10 perc se lesz az az idő, amíg anyját láthatja.  Fogalmazzunk úgy, hogy egy kis lovas szekérről tud majd neki integetni. Hihetetlen szíve van ennek a fiúnak! A szovjet filmekre kevésbé jellemző, hogy a háborút szinte teljesen kihagyják a cselekményből, de itt pusztán csak, mint körülmény van jelen. Klasszikus roadmovie a közelmúltból.

9. Az út (The Road)

A fent említett film a nem túl előkelő kilencedik helyét azzal érdemelte ki, hogy bár le a kalappal a hiteles ábrázolásmód miatt, mégis valahogy nehezen emészthető ez a film. Maga a történet természetesen a valódi ok, és McCartney sikerkönyve. A két színész, Viggo Mortensen és a fiatal Kodi Smit-McPhee összehangolt játéka kimagasló, a látvány is magáért beszél, de mégis ott van az a valami, ami miatt mégsem. És bár minden pátosz nélkülözve van, mégis rétegfilm marad (természetesen). Azt tudnám mondani, hogy a hiba  csak percekben mérhető, és ez az irodalmi hűség miatt jöhetett létre. Valamit valamiért. Szerettem a filmet, de nem eléggé ahhoz, hogy csak a mögöttes tartalom (ami azért elég nehézkesen érthető annak, aki nem olvasta az eredeti könyvet) éltesse bennem a lelkesedés tüzét.

8. Gyűrűk Ura trilógia (Lord of the Rings)

Nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorulna a történet. Ahogy a Shop Stop-ban is elhangzik, ez nem szól semmi másról, mint hogy két kicsi hobbit megy, megy, megy és megy. Természetesen ez így erős túlzás, de tény hogy a road movie-k közül talán itt van a legjelentősebb szerepe magának a sétálásnak, a léptekkel mérhető menetelésnek és a célba jutásnak egyaránt. Lesz majd még a listán egy ennél is "menősebb" film, de azért a Gyűrűk ura mégiscsak egy klasszikus: mítosz, kaland, szerelem, ármány, varázslat és egy hosszú út, amely során megmutatkozik a lélek ereje. Semmiképpen nem lehet kihagyni a listából.

7. Országúton (La strada)

Federico Fellini klasszikus filmjéről van szó, ahol a goromba Zampano (Anthony Quinn) és a bájos-bús Gelsomina (Giulietta Masina) közös utazása során, bepillanthatunk a földön való létezés értelmébe. A vándorcirkusz, a kívülállók minden eszköztárával öleli maga köré a két teljesen különböző embert, és közben mi magunk is beleolvadunk a kettejük kapcsolatának szövevényébe.  Ilyen a néma boldogság és a tomboló boldogtalanság celluloid  formába öntve. Egy örök érvényű alkotás!
 

6. A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine)

Van egy család, ahol egy duci kislány szépségkirálynő választása érdekében mindenki bepattan a kis, sárga, kopott buszba és útnak indul a csillogó Kalifornia irányába. Igen ám, de a bátyó a némasági fogadalma miatt egy szót sem szól, a nagypapa drogos, a fater peches karrier tanácsadó, a nagybácsi öngyilkos hajlamú és az anyuka sem egyszerű eset. Tálalva van hát egy remek, fekete humorral megfűszerezett menü, és a desszert során fel is kerül a habra a cseresznye. Mindenki nézze meg, aki szeretne látni egy, 2006-ban az Oscaron is felfedezett kiváló független filmet. Csak nevetni lehet rajta, de bizony nagyon jóízűt.

5. Kalifornia- a halál nem utazik egyedül (Kalifornia)

A sorozatgyilkosokról szóló könyvükhöz anyagot gyűjtő páros, Brian (David Duchovny) és Carrie (Michelle Forbes) hosszú kocsiútra vállalkozik, de hogy minél olcsóbb legyen a nagy kaland, hirdetés útján keresnek maguk mellé útitársakat. Így akadnak össze  az egyre őrültebb Earlyvel (Brad Pitt) és a kis ostoba Adele-lel (Juliette Lewis). Hogy mi vár rájuk az úton, illetve mind annak a végén, ahhoz meg kell nézni a filmet. Brad Pitt zseniális már itt is. Dominic Sena 1993-as krimije olyan zseniális módon képes a feszültségkeltésre, hogy míg nézem, egy percig nem vagyok képes megnyugodni. Apránként adagolják nekünk az információt, szinte már előre tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis végig tűkön ülünk. Nem csupán egy fizikai, valódi úton, de egy pszichológiai úton is járunk a filmmel együtt. Zseniális! Csak ajánlani tudom!

4. Esőember (Rain Man)

Dustin Hoffman és Tom Cruise párosa feledhetetlen. Egy kultfilmről beszélünk, ahol először találkozhattunk az autizmussal. És mint ahogy már azt azóta tudjuk, hogy nem szabad telibenyomni a kretént (Dustin Hoffman nem is tette), így egy zseniális filmről beszélhetünk. Maradandó mondatok és jelenetek. "Tuti, hogy később hozzák a juharszirupot és akkor már késő!" "A gatya az gatya!" Ez egy olyan film, amit bármikor, bárki, bárhol megnézhet, tuti, hogy szeretni fogja. A klasszikus testvérkonfliktus, az út általi összezártság teszi őket emberien szerethetővé. Őszintén szólva, nem is tudok mást mondani a filmről, így azt hiszem élek a klisével és kimondom: ezt látni kell! Alapfilm! A Forrst Gump, a Nevem Sam valamint a nemrégen bemutatott Adam előtt az aranyérmes, nálam sajnos mégis lemaradt a dobogóról. Szinte szégyenlem is magamat!

3. Thelma és Louise

Ridley Scott és két kiváló színésznő (Susan Sarandon, Geena Davis), illetve a nagyon fiatal Brad Pitt közös filmje ez a valódi roadmovie, ami nem pusztán két nő utazásairól szól, hanem a feminizmusról, az amerikai kisvárosokról, a szabadságról is egyaránt. Az út, mint választási lehetőség, mint keresztút, illetve mint egy életút jelenítődik meg. A műfaj egyik legprecízebb és legalapvetőbb filmjével állunk szemben. Ez a film a magyarázat arra, miért olyan népszerű ez a motívum a filmekben(is). Nem szájbarágós, nem unalmas, nem kiszámítható. Élvezetes. Aki nem látta volna még ezt az 1991-es művet, az semmi kincsért ne hagyja ki. Nem szegényebb lesz, de gazdagabb egy élménnyel. A maga nemében klasszikus alkotás!

2. Gerry

Igen, azt hiszem itt most magyarázattal kell szolgálnom. Gus Van Sant 2002-es filmje néhol meghaladja a türelmet. A nyíltan Tarr Bélára hajazó hosszú beállítások és a történet, cselekmény nélküli sétálások egymás utáni jelenetiről van itt szó. A két Gerry (Matt Damon és Casey Affleck) drámájának lehetünk szemtanúi egy egyébként gyönyörű táj mellékszereplésével. A rendező egy másik filmjén is gondolkodtam, hogy bekerüljön e ide, a listába (Otthonom Idaho), de úgy véltem ez sokkal jobban megfelel a célnak. Az országutat elhagyva, egy ismeretlen úton haladnak hőseink, hogy aztán eltévedve, új utakon járva visszakerülhessenek a biztonságos főútra. Több ez a film, mint egy kísérlet arra, hogyan mutassuk meg két ember eltévelyedését. Minimális dialógok, kevés vágás és gyönyörű fényképezés jellemzi a filmet. Nagyon lassú moziról beszélünk, de azért a végén mégis olyasmi történik, ami aztán odaszögez a fotelhez. A két színész kiváló, Casey Afflecket már itt megimádtam, és ezt csak fokozza a kettejük összhangja. Kiváló kísérletező film egy kiváló stábbal!

1. Út a vadonba (Into the Wild)

Nem tagadom elfogultságom a filmmel kapcsolatban, de hát csak a saját top listámat tudom bemutatni (tudnám másét is, de annak mi értelme lenne?). Nálam pedig ez az első, és nem csak azért, mert igaz történet az alapja, mert Sean Penn rendezte és Emile Hirsch a főszereplő. Nem! A film gyönyörű fényképezése, a tájak, a történet,  és minden valahogy összességében tudott magával ragadni. Az, hogy valaki elégesse az összes pénzét, maga mögött hagyva mindent, a természet gyermekeként éljen napjainkban, az egyszerre ostoba, naiv és hihetetlen romantikus. Minden egyes percét élveztem, minden egyes apró képkockájáért odáig voltam. És miután a könyvet is elolvastam, Christopher McCandless vált az én kedvenc hősömmé. Mert ő igenis a modern világ hőse, akinek a hite és eszméi mind azt a jót képviselik, amit romantikus módon mindenki szeretne valahol a szíve mélyén megvalósítani. De mi tudjuk, hogy ez lehetetlen küldetés, és fel is adjuk, nem küzdünk a szívünk hívogató vágyával. Ő megtette. Valóban megtette, és szerintem nála szabadabb és boldogabb ember nem is élt az elmúlt évtizedek során.

Hát ezek lennének ez én Road Movie-aim (természetesen sok szívemhez közel álló filmet kellett kihagynom a listából), de kíváncsi vagyok mik a tieitek. Írjátok meg bátran, hiszen biztos van még jó néhány olyan gyöngyszem, amit érdemes felfedezni!